A blogban való feladatunk a végéhez ért, így úgy gondoltam, hogy összegzem az eddig történteket. Nem feltétlenül tartalmilag, inkább, hogy összességében mit jelentett, milyen pluszt adott.
Habár az elején nagyon nehezen ment, hogy írjak, illetve kitalálni azt, hogy mit írjak a végére egyre könnyebben ment. Ennek szerintem az volt az oka, hogy mivel a blog bejegyzésekhez folyamatosan haladnom kellett a feladatommal, foglalkozni ezzel a témakörrel, így egyre inkább elmélyültem benne és egyre inkább a sajátomnak éreztem. Nem bántam meg egyáltalán, hogy ezt a témát választottam, ugyanis nagyon sok újat tanultam és ahhoz, hogy valamit hozzá tudjak tenni érdemben a hangouthoz szükséges volt, hogy minél inkább átgondoljam az olvasottakat és tovább gondoljam a saját témakörünkben. Amit a saját részemből kicsit hiányolok így utólag, hogy nem érzem, hogy eléggé áttudtam vinni bármely fogyatékossági típussal élő egyének tanítási-tanulási folyamataira, illetve hogy erre vonatkozó következtetéseket vonjak le. Ennek ellenére számomra nagyon hasznos volt, nagyon sokat tanultam belőle.
Maga a blog írás (téma nélkül) alapvetően nagyon megtetszett és arról is elkezdtem gondolkodni, hogy valamilyen teljesen más témában szívesen kezdenék el egyet, de a témát még nem igazán tudtam kitalálni. Mindenesetre azt is bebizonyította saját példámon, hogy tanulási folyamatban is hasznosítható, mivel valamilyen szinten nyomást gyakorol az emberre, hogy kezdje el és végezze el a feladatait.
Vivi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése